Július 28-a szerda. Kora délután ülök kedvenc kávézómban és miközben azon töröm a buksim, hogy vajon, hogy is indítsam útjára publikus "blogomat" szépen el is indult. Valahogy így kell ezt csinálni...3 nap és indulok. Lassan elintézek mindent, amit el lehet. A várakozás csendje költözött be hozzám. Tegnap megfáradtan belezuhantam fotelomba, kezemben az örök teámmal. Körbenéztem. A lakás rendben, elpakolva, izgatottan várja hamarosan érkező új lakóját. Az ágy mellett félig nyitottan súlyos terhével megpakolva "A" börönd. Ajaj...vajon mit hagyok itthon. Mindent és semmit...Aztán eszembe jutott az a sok kedves lélekember, aki nap mint nap ír, telefonál, hogy állsz? bepakoltál? kell segítség? szóljál? van bőröndöd? :) hideget rendeltem neked, látod? vigyek ebédet? egyél!!! - szavakkal ki nem fejezhető érzés kerített hatalmába. Eszembejutott az a nap is, amikor annyian de annyian vártak rám az utolsó munkanapomon a kijáratnál. Még most is beleborzongok, annyira fantasztikus élmény volt. Sok erőt adtok nap mint nap, amiből még nagyon sokáig tudok táplálkozni. Köszönöm, hogy vagytok. Köszönöm, hogy szerettek!
Olvasgatom leveleiteket, amit a búcsú üzenetemhez írtatok. Minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogy mennyire színesek és egyediek vagyunk mi. Emberek. A csészés képemre nagyon sokan reagáltatok, és mókásabbnál mókásabb gondolatok születtek, a teljesség igénye nélkül: "kívánom, hogy találd meg a csészéd fülét...", " Nagy vagy Ági (:)) csak vigyázz ne sérts meg senkit a füleddel..." " élvezd mindig az életet", " legyen mindig tele a csészéd" s a legjobb: "küldök neked ragasztót a csészédhez...". Fantasztikusak vagytok. De hogy mit jelent nekem? Mindig egy picit mást, de főleg azt, hogy érhetnek sérülések, melyeket ajándékba kaptam, s ezekkel a törésekkel megpróbálok megbékélni és egyszerűen élni, és azt élvezettel megtölteni.
Olvasgatom leveleiteket, amit a búcsú üzenetemhez írtatok. Minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogy mennyire színesek és egyediek vagyunk mi. Emberek. A csészés képemre nagyon sokan reagáltatok, és mókásabbnál mókásabb gondolatok születtek, a teljesség igénye nélkül: "kívánom, hogy találd meg a csészéd fülét...", " Nagy vagy Ági (:)) csak vigyázz ne sérts meg senkit a füleddel..." " élvezd mindig az életet", " legyen mindig tele a csészéd" s a legjobb: "küldök neked ragasztót a csészédhez...". Fantasztikusak vagytok. De hogy mit jelent nekem? Mindig egy picit mást, de főleg azt, hogy érhetnek sérülések, melyeket ajándékba kaptam, s ezekkel a törésekkel megpróbálok megbékélni és egyszerűen élni, és azt élvezettel megtölteni.
Dudolgatok egy dalt: "I thank you, really I thank you Lord I thank you, I thank you for this thorn..."/Twila Paris, This thorn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése