Boldog áprilist!

http://www.youtube.com/watch?v=le34ygtODfI

Boldog tavaszt!

Végre, végre valahára itt az igazi tavasz. Hajnalok hajnalán bringámmal suhanok London ilyenkor még csendes s tiszta utcáin s olyan de olyan jó hallgatni a madarak csicsergését. S bizony a tavaszi "bizsergésben" lehet valami, mert legyőztem fásult erőtlenségem (csak egy icipi kitartás szükséges, nálam lustább ember nincs a Földön, nekem elhihetitek, de ha egyszer ráveszem magam valamire, akkor nincs megállás, az is bizonyos, igy elhatároztam, hogy mozogni fogok, hiányzik a zene, a ritmus, a mosoly, a nevetés, az élet...) s reggelente az eddig 25 perces távot 15 perc alatt teszem meg. Hajam lobog a szélben, átmegyek piroson, ugratok s izzadok, mint vágás előtt a malac...de olyan jó. Miután átestem a tűzkeresztségen s akkorát zanyáltam (estem) a bicajjal a kemény aszfalton, hogy öröm lett volna látnotok, most már nem félek semmitől.
Volt bennem egy kis tartás, mert bevallom a buszok s taxisok iszonyatosan szemtelenek. Nem törődnek sem bicikli uttal, sem elsőbbséggel, mennek, elém vágnak, leszorítanak. Muszáj felvenni a versenyt velük, különben soha nem érek el sehova. De annyira élvezem. Ha nagy véletlen tömegközlekedésre szorulok szabályszerűen rosszul érzem magam. Még az elsőnek igencsak bonyolultnak s mindenekelőtt nagyon nehéznek tűnő lakatot is sikerul már 1 perc alatt le s felszerelnem. Nem is tudjátok, hogy milyen fontos itt, majdnem annyiba került, mint a bicajom, s ha nem vigyázok, akkor egy véletlen mozdulattal jól fejbekólinthatok vele valakit s még ez sem garancia, hogy nem csenik el a bringám. De élvezem. Aki szeret vezetni, az tudja miről beszélek. Szabadságot, valamilyen értelemben önbizalmat s határozottságot ad. S a bringásoknak külön nyelvük van. Én annyit kacagok magamban. Nincs olyan nap, hogy valaki ne kérdezzen valamit vagy csak adjon egy jó tanácsot, vagy például múltkor a pirosnál a zöldre való várakozásnál elegyedtem szóba egy bringás társsal. Élvezem nagyon s itt Londonban a parkolóhellyel abszolut nincs probléma. Maximum a sok bringástól nem találok helyet, de ez örömmel tölt el.
No, s mi történik mostanában velem? Semmi különleges s sok az is...az élet még mindig minden nap egy csoda. Az angol még mindig "az angol", de most már valóban nem félek belemenni csevegésekbe, még ha tudom, hogy nem tökéletes is, amit mondok. Heti egyszer Gery lelkesen javitgat (angol tanárom), s valóban minden nap tanulok új dolgot. Itt nehéz is lenne, hiszen a kellős közepében vagyok. Szerencsés vagy kevésbé az, ezt mindenki maga döntse el, de nagyon ritkán találkozom magyar anyanyelvvel itt. Szinte az összes barátom itt más anyanyelvű, igy esélyem sincs magyarul szónokolni. A munkahely még mindig a régi. Változások voltak, főnökcsere, s rengeteg új ember. Hosszú tél után újra jó idő, frapuccino szezon...nyami!!! Próbálom nem túlzásba vinni a munkát, de az eredeti tervem, hogy 4 napot dolgozom egy héten, az sajnos most szünetel. S nyáron Olimpia. Az biztos, hogy augusztus 12-én fél 2-től egy hűvös üveg sör mellett ordítva fogok tombolni az olasz-magyar férfi vizilabda döntőn. Több oldalú érdekeltségből is hajrá fiúk! Ne hagyjatok cserben. Immáron 4. alkalommal vagytok esélyesek egymás után pépé verni olasz barátainkat! :) Mi olasz barátaimmal készülünk. Jó móka lesz!
A város szépen zöldül, mindenhol virágok, ez is amit nagyon szeretek ebben a városban. Szinte az év összes napján virágzó növényeket, fákat láthatok. Most a legcsodásabb a gyönyörűen búrjánzó tulipánfa. Tegnap szombat lévén elkerekeztem a Broadway Market néven hirdetett tőlem mindössze 10 perc bringa útra lévő vásárra. Jaj, ha valami nagyon britre vágytok ezt ki ne hagyjátok! Varázslatos.

 Egyrészt a "kis Velencének" nevezett canal mentén juttok a már messziről a nyílt tűzön sülő finomságok illatától, az élő zene morajától s a rengeteg ember összefolyt csicsergésétől hangos piacra. Minden van, mi szem szájnak ingere. Tegnapi menüm: frankfurti hot-dog németajkú cimboráimtól természetesen savanyú káposztával. Vega burger portugál kalandoroktól. Majd, hogy ellensúlyozzam a túlzott egészséget igazi amerikai burger mustárral s ketchap-pal, s végül házi tésztából készült gnocchi friss paradicsomszósszal s természetesen őrölt parmezánnal... jaaa s egy kis tál olivabogyó s természetesen dr. Pepper...mert megérdemeltem. Jó...ezt nem egyedül ettem...mindegyikből a felét...de azért tele volt a bendőm. Nagyon is! A vásári forgatagban felfedeztem egy fergetesen jól játszó angol bandát, The Bonfire Band (http://www.myspace.com/thebonfireband ) este meg is hallgattuk őket az egyik helyi pub-ban. Jó kis blues muzsika.

Hm...röviden ennyi. Jó itt. Hiányoztok, az igaz, sokszor s sokat gondolok rátok. Mostanában sokszor s sokat főzöcskézek, s szerencsére mindig van kivel megosztanom étkem. Egyedül enni nem jó.

Olasz kolléganőmtől, Maria-tól rengeteget tanulok. Legutóbb a nagyon egyszerű parmigiana-t készítettük el együtt.Lisztbe s tojásba forgatott padlizsán titka az eredeti olivaolaj s friss paradicsomszósz s természetesen a sajt, s sajt.

Parmigiana by Maria

Imádtam.
S mostanában újra rajzolgatok. Soha nem tudtam magamtól rajzolni, másolásban mindig jobb voltam. Ez is biztos jelent valamit. Emlékszem, úgy kilenc tíz éves koromban kaptam egy emlékkönyvet. Nem tudom, nektek volt e ilyen, nálunk nagy divat volt. Odaadtuk tanárnéniknek, tanárbácsiknak, osztálytársaknak, barátoknak, hogy rajzoljanak vagy irjanak bele. No, ennek a könyvnek a közepébe édesanyám rajzolta az aláíró lapot, ami arra hivatott létrejönni, hogy aki írt, rajzolt a könyvbe ide a lapra a kis felhőkbe irhatta bele nevét. S azt tudom, hogy anyu nagyon szépen rajzolt, festett. Tényleg volt tehetsége hozzá. S nagyon szépre sikeredett ez a kis aláíró lista, csodáltam napokig, s persze nem is én lettem volna, ha nem határoztam volna el, hogy ezt megpróbálom lemásolni. Bíztam, hogy ugyanolyan szépre le tudom kopírozni. Háátt...nem lett olyan szép, utána évekig nem rajzoltam, lévén hogy béna vagyok, még egy ilyen kis felhős nyavalyát sem tudtam lemásolni. Csak azt felejtettem el, hogy én kilenc éves voltam, édesanyám pedig 37...hát én még csak közeledem, de az a jó a felnőtté válásban, hogy lassan kezdjük megérteni azt a sok mindent, amit gyermekként érthetetlennek láttunk, s megvan a jogunk szépnek látni azt ami lehet csak nekünk az... ma délután ezt hoztam össze.

Az első Valkirya rajz másolásként indult, de a fejpántnál elvesztettem a fonalat s magam fejeztem be. A második pedig teljes önálló kis sketch. Apró emlékek pottyantak ki fejemből anyai nagypapámra gondolva...próbáljátok ki ti is. Azt gondoltam, én erre képtelen vagyok, nincs tehetségem. S nem is wow csodarajzok, egyszerűen élveztem amit csináltam. S ez a fontos. Csinálj valamit, bármit minden egyes nap, ami örömmel tölt el! Ma ezzel is zárom gondolataim. Legyetek rosszak!

Boldog februart!

Uj mottom...less talk, more action...no de azert ami hagyomany azt nem illik elfeledni...itt sut a napocska...boldog februart Mindenkinek!
http://www.youtube.com/watch?v=0OWQXQgHgq8

Boldog szeptembert!

http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E

Akinek kètsègei lennènek...

http://www.youtube.com/watch?v=H8ZuKF3dxCY&feature=related

a mai napra csak ennyi...legyetek boldogok!
Szeretettel!

Csendes hajnalok

Zsupsz...itt is vagyok. Felgyorsultak és lecsendesedtek körülöttem az események az elmúlt hónapban. Az emberlánya ha boldog akkor bizony hajlandó elfelejteni ügyes bajos szokásait. Ez persze nem vonatkozik a blogra, mert ez más. Ez olyan hobby-szenvedély féle. Mondjuk inkább, hogy nyári szünetre mentem. Amúgy sem szeretem az életem a mindenki által látható közös portálokon élni, néha ezt a blogot is "soknak" érzem, nehéz meghúzni a határt, bár azt hiszem a magam által felállított függőhídon egész jól egyensúlyozom. No de...mik is történtek?
Csodálatos napokat töltöttem Hollandiában. Jaj annyira szuper volt. Már maga az utazás. Felszálltam a legelső vonatra hajnalok hajnalán Liverpool Station-nél, majd egy óra alatt lerobogtam zöld mezőket, ébredező juhokat és szunnyadó brit házakat bambulva Harwich kikötőig s felszálltam az állítólag a világon legnagyobbnak számító "ferry-re" vagyis tengeri kompra. Juj de jó volt. Igazi luxuskörülmények között hasítottuk a hullámokat. A komp fedélzetén aki unatkozik, annak őszinte részvétem...kis kuckó az olvasni és elbújni vágyóknak, moziterem a filmet nézőknek, gyerekeknek játszósarok, masszázsszék és pihenő sarok a fáradtaknak, bár és étterem az éhezőknek, shop a vásárolni vágyóknak és a legjobb, terasz a napozni és a tengertbambulóknak. Vagyis nekem!!! Csodás időm volt. Kifeküdtem egy könyvvel a kezemben a komp tetején található teraszra s hamarosan a végtelen óceánt bambulva álomba szenderültem. Ennek hatása azon túl, hogy fáradt testem végre igazi nyugalomra talált arcom a vörös és eme gyönyörűséges szín minden árnyalatában pompádzott, mikor beleröpültem kedves barátom karjaiba Rotterdam és a világ 3. legnagyobb áruforgalmát lebonyolító kikötöjében. De hát a nyaralás hámló orr és viszkető homlok nélkül nem is nyaralás. Nagyon érdekes tapasztalás volt Hollandia. Ez volt életem első útja sajt és tulipánföldre, bevallom izgatottan vártam, mert sok szépet és lelkemnek tetsző információkat hallottam róla. Rotterdam igazi modern város. A második világháború alatt szinte az egész területe bombatámadást szenvedett, így manapság kortárs stílusban épült modernebbnél modernebb házak és irodák színesítik városképét. A város a Maas és a Rajna torkolatvidékén fekszik, mint a legtöbb holland városnak, ennek is meghatározó része a víz, víz, víz. Bevallom, ez szívemnek s lelkemnek nagyon tetszett. Imádom a vízközelségét. Tenger, óceán, folyó, tó vagy kis csatorna, csak víz, víz, víz. Végül is a Balaton partján nőttem fel, bár az is igaz, hogy úszni felnőtt koromban, Budapesten tanultam meg...hm...érdekes. Ágis...:)
Egy napra ellátogattunk Amszterdamba. A város jelentése "gát az Amstelen", 1813 óta Hollandia fővárosa, de a királynő, a parlament és a kormány székhelye Hágában található. Területének ötödrészét az öböl, a kikötőmedencék, a csatornák kisebb és nagyobb folyók adják. Igazi mesevilágban éreztem magam. Tervezem, hogy ide még egy hosszú 7végére visszajövök, lévén hogy egy nap alatt nem tudtam bejárni az egész várost. Bár bevallom nektek ez a nyaralás most nagyon különleges volt. Megmagyarázhatatlan nyugalom és béke kísért végig s azóta is utamon. Nem siettem felfedezni semmit oly egetverőn, egyszerűen csak élveztem a körülöttem folyó eseményeket. Vajon ez kedves vendéglátóimnak vagy a helynek és a pillanatnak köszönhető, nem tudom, (valószínűleg együttes hatás) de köszönöm minden pillanatát. Az biztos, hogy nem rontott a helyzeten, hogy szállásom egy csodálatos, ismerősöm által vezetett csodalakban telt. (volt hogy nem is akartam kimozdulni az igazán stílusosan berendezett "french room-ból" s csak ittam és ittam az Angliában vásárolt porceláncsészékből a tejszínes teámat és bambultam az étkező sarkában, a kandalló mellett álló fotelból a kint hol vadul hol csendesen hullámzó csatornákat.) http://www.cherrycake.nl/en/rooms.html
NAGYON KÖSZÖNÖM!!!Csodás beszélgetéseket, nevetéseket és csendes pillanatokat kaptam, melyből táplálkozom még sokáig.
Sajtföldről hazatérve újra megkezdtem londoni 7köznapjaimat. Füllentenék, ha azt mondanám, könnyű. A kávézóban töltött órák bizony fizikailag fárasztóak. De én őszintén bevallom nektek, minden egyes percért hálás vagyok. Az biztos, hogy sokat segít a hozzáállás, s az a megmagyarázhatatlan erő, mely idehívott s tart itt minden egyes nap. Hogy meddig nem tudom, de nem is keresem rá a választ. Élvezem az életet. Felfedezem a lehetőségeket, élek is vele s boldog vagyok. Rengeteg tervem van, de türelmesen kivárom a sorom. Hihetetlen pillanat volt, (nekem) mikor pár héttel ezelőtt kezembe kaptam a kávézó kulcsát, a széf kódjait, mindent, ami az üzlet működéséhez szükséges. Spanyol főnöknőm a szemembe nézett és megköszönte kitartó, korrekt munkámat, s ezzel rám is ruházta a felelősséget. Mit jelent ez? Egyike vagyok annak a 4 embernek, akik vezetik az üzletet, tanítják, "irányítják" az embereket, rendelik a termékeket blablabla...s olyan fura, de zseniálisan jó érzés, mikor meglátnak hajnalban a kollégáim, az üzlet felé bandukolva "jaj de jó hogy te jössz" felkiáltással fogadnak. "Ha te vagy, akkor mindig nevetünk s gyorsan megy az idő s te mindig tudsz mindent." ... persze ez azért nem csak rám vonatkozik, de finoman melengette lelkem. Hazafelé csendesen bandukoltam. Ma holnap egy éve vagyok itt. Hiányzik az otthonom, a barátaim, ám ez a sokszínű város, ország egy ideje kárpótol minden fájó darabért. Szép lassan, lépésről lépésre közeledik felém, s válik ismerősből cimborává és cimborából igazi baráttá. Emlékszem arra a pillanatra, mikor remegő kezemmel, az előző este kiszótárazott szavakból próbáltam leadni életem rajzát a jelenlegi üzletemben...Csodás kontraszt. Szeretem az angol embereket is. Sokat járok közéjük, csak az első lépés tűnik nehéznek. Sokan azt gondolják, az angolok ridegek és távolság tartóak. Azok is, de bevallom egy picit én is ilyen vagyok...brrr....bizony. De a vasárnapi mise alkalmakkor nincs olyan nap, hogy ne ismerkednék meg újabb és újabb emberekkel. Már van olyan, akivel színházba járok, van akivel sportolni, van aki gitározni tanít s van akivel csak beszélgetek. S közben ismerkedem számomra oly távoli kultúrákkal. Japán, spanyol és olasz barátaim minden egyes nap új és új csodákat mutatnak. Tágul a világ, színesedik az elme s nyugszik a lélek belső tengere...s szerelmes vagyok. Hát nézzétek. Nem csodás?

 Alkalmanként nagyokat sétálunk kézen fogva a Temze partján, parkokban csücsülünk szendvicset morzsálva, megosztjuk érzéseinket, nevetünk, békésen szunnyadunk egymás mellett...

 Az angolom sajnos borzasztóan katasztrófális, de már az a része, hogy nem beszélek abszolút eltűnt, sőt...visszatért. Ágika újra a felszínen, néha nem lehet lelőni, köszönhető ez annak, hogy ráleltem olyan emberlelkekre, akik értik a nyelvemet.. ha értitek mire gondolok...s ez fantasztikus csoda. Nagyokat nevetünk, mert bizony sokszor az angol beszéd, számomra nagyon kínai, de segítenek. S napról napra, pillanatról pillanatra haladok előre. S ez az ami elégedettséggel tölt el, s visz előre előre. Ha megengeditek, most szeptemberig még folytatom a nyaralásom. S majd újult erővel jelentkezem. Erőt gyűjtök zseniális koncertekből, amiken csak ámulok s ámulok, s sírok és könnyezem, hogy ÉN itt  lehetek...brrr...ezek még mindig olyan nagy dolgok, s remélem, hiszem, hogy azok is maradnak. Mert valóban nem a nagy sziklák a fontosak...hanem az apró kicsiny kavicsok. Melyek szépen, pillantásról pillantásra formálódnak, alakulnak és válnak igaz kincsekké. 
Ölellek szeretettel Benneteket!

Boldog júliust!

Boldog, vidám, izgalmakkal, kalandokkal, csendes meghitt csodapillanatokkal teli hónapot kívánok Mindenkinek! Eltűntem, megvolt az oka. Most egy kicsit pihenek, egy hétre elhagyom pudingföldet, ha visszaérkeztem ígérem mindenről beszámolok. Addig is élvezzétek a napsugár gyógyító simogatását, a szellő csiklandozását s a hangok finom kacagását! Hiszen tudjátok...mindjárt itt a karácsony! S az élet valóban egy csoda.

"Némelyikünk meghal, némelyikünk él
Egy nap Isten majd megmondja: mér'
Nyisd meg a szíved és élvezd, mi az élet tálján
Aztán majd találkozunk a barátok fesztiválján."
/Bruce Cockburn/