De hozzátenném, mert hogy lusta vagyok annyira, hogy utánanéztem, vajon mit irnak okosék a hálón a lustaságról, mint olyan, henyélő embertömegek s Garfield mellett (jaj de szeretem őt, because of the LASAGNEEEEEEEEEE!!!) erre leltem: lustaság demotiváló, a bánat eredete a lustaság. De én nem vagyok bánatos...szóval igazából lusta sem, csak fáradt. Napok óta kánikula tombol pudingföldön, ami valóban az, s ne nevessetek! S ráadásul füllesztő meleg, olyan eső előtti. Érzi kezem, lábam, fejem. A kávézóban jó, mert ott jó hűs van a légkondi miatt, persze nekünk embereknek semmi sem jó. Ha esik az a baj, ha süt az. Igazából egyszerűen élvezem, amit most adnak nekem az Égiek, ha ez lustaság, hát lustulok boldogan, egyébként most így néz ki az erkély, kb. félkész állapotban. (no majd ha kővek itt lesznek :) )
Addig pedig főzöcskézem, s szerencsére hálás közönségem elégedetten tömi magába remekműveimet, ami nem mindig az, de kreatív, az bizonyos. S sokat olvasok. Felfedeztem egy magyar on-line könyvesboltot, az otthoni árakon tudok rendelni könyveket. Nagyon élvezem. Hiányzott. Egy ideje kényszerből lemondtam róla, mert csak gyűltek a könyvek, s mikor legutóbb költöztem, hát elképedtem. Egy nagy s egy kicsi bőrőnddel jöttem ki anno. Hátttt....borzalom mennyi cuccom lett, pedig én alapvetően nem vagyok egy gyűjtögető, elég könnyedén kidobálom amire már nincs szükségem, de rengeteg cuccom volt s van. Aztán megelégeltem s beszereztem egy könyvespolcot. Már itt is van...csodás. Már csak egy kényelmes fotel kell s kész is a boldogság. Nekem nem is kell több...no még ez a halacska, amit a múltkor készítettem, s nem tudtam róla újabb fotót kreálni mikor kész lett, mert ripsz ropsz, elfogyott...nyami volt. Mit szóltok? Rémisztő nem?
Ma valami hideget s könnyűt fogok készíteni. Dinnye van a hűtőben, kiindulópontnak nem rossz...s tudjátok azért olyan jó, hogy minden nap megért valamit az ember. Ti is így vagytok ezzel, ugye? Én annyi, de annyi mindent nem értek. De komolyan, néha szerintem azért (most bólogattok, tudom, nem néha, BIZTOSAN) , mert én bonyolítom túl a dolgokat. Hát ilyen vagyok...de azért nem húzom meg a vállam, s teszek úgy, mintha ez jól lenne, igyekszem tenni s tanulni a hibáimból. S igazából ez az igazi "feladatom" mostanában. Hogy mikor a másik ideges, tudjam, hogy szóljak hozzá, s hogy legyek "mellette", mert tudom, hogy én is ilyen elviselhetetlen vagyok, amikor rám jön a dili. Ez néha könnyű, néha nehezebb. De élvezem, még ha néha könnyezem is...mert érzem, hogy ott belül növekszik valami...valami csodálatos. Amit előtte el sem tudtam képzelni. S jó...nagyon jó...Most tudnék írni sok sok szép hasonlatot, de nem teszem. Helyette ezt...
munka után...hazatérve...hát nekem valóban nincs szükségem semmire...csak maradjon így minden örökre...s most talán megértettétek a bejegyzés címét is...vigyázzatok az úton...jelentkezem hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése