Ki, olyan mint Isten...

Bocsánatom milliónyi postagalambját indítottam el felétek, figyeljetek csak, és tessék kitenni az ablakpárkányokra finom magokat és falatkákat, mert lassan megérkeznek…egyébként is beköszöntött a tél. Korábban mindig készítettünk grízes gombócokat, miket egy hálóban kikötve tettünk ki a fák ágaira, hogy az arra tévedt madárkák eleséghez jussanak. Ha más nem, hát ezért figyeljetek a repkedő barátainkra, még ha nekem speciel nem is tartoznak a kedvenceim közé cimboráink. Olyan ronda mikor tátott csőrrel repülnek feléd…nem de bár…

No, eme fergeteges bevezető után a helyzet a következő. Nincs itthon internet. De már bejelentettük és nem sokára meg is javítják, vagy küldenek valami új kütyüt amivel aztán olyan fénysebességgel fogok nektek írni, hogy győzzétek olvasni. Addig pedig kedvenc kávézóm foteljeit és a billentyűket koptatom, de bevallom, nem jön az ihlet és nem is tudok koncentrálni egyik helyen sem, így általában csak megnézem a leveleim és tűzök is el. Ez van. Még sem vagyok egy kávézó-internet-ihaj-csuhaj modern csajszi. Ha szépen tudnék írni, akkor levelet kapnátok tőlem, s nem a számítógép előtt „beszélgetnénk”.
Mi történt? Megszülettem újra. A szó minden értelmében. Csodálatos meglepetésben volt részem. Az utolsó évembe, melyet még a húszasok táborában töltöttem nem máshol, mint Párizs városában léptem bele. Erről bizony egy külön bejegyzés született minden hihetetlen és még hihetetlenebb pillanatairól, melyet amint lesz rendes net, közzé is teszek, de innen nem lehet képeket feltölteni ,így türelem, de hogy, hogy telnek a napjaim? Volt már jobb is. Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt, de jelenleg „lengyel” uralom van mindenhol. Az említett kávézóba bizony eme nemzetiség tagja került felvételre, mert a nagyguru is onnan születék. Eeee van, hogy így mondjam. Nem mondom, hogy nem érintett érzékenyen s nem borultam ki teljesen, s bőgtem végig egy pár éjszakát, de már béke van. Valószínűleg nem ott van az én helyem, hogy hol azt igazán szeretném már tudni, még akkor is ha Fiona kedves napról napra szelídebb, de bevallom, nagyon unom már és fáradt vagyok. Most nagyon kívül és egy picit belül is. De hiszem, hogy lesz jobb is. Itt sem fényes most az álláspiac, örüljünk annak, hogy van hova bemennem minden reggel. Tudtuk, hogy minden kezdet nehéz, nem is Ágnes lennék, ha nem lenne még egy picit rögösebb…no ez volt a negatív része levelemnek...jól vagyok. Ma speciel szabadnapos vagyok és olyan jó volt csak úgy felkelni. Nem az ébresztőórára, hanem hagytam, hogy kipattanjon a szemem és vele együtt a nappali közepén ugrálva tornáztam, meg idétlenkedtem, meg reggelit csináltam énekelve, meg beindultam a városba és a portás bácsinak jó reggelt köszönve mosolyogtam, meg betévedtem egy templomba amit képzeljétek hogy hívnak....St. Agnes...no még hogy nincsenek véletlenek. Elüldögéltem egy jó fél órát, meghallgattam egy hárfaelődadást csak úgy, mert épp volt, s most nektek pötyögök. A 7en történt velem két olyan váratlan másnak talán piciny, de nekem nagyon nagy dolog, amit szeretnék veletek megosztani. Legfőképp azért, mert tőletek-rólatok szól. Az első, hogy egyik nap, mikor talán picit feszültebben léptem be jelenlegi otthonomba, az ajtót kinyitva a lépcsőalján kezembe véve a napi postát egy képeslapra bukkantam. Egyikőtök rám gondolt...s ami még érdekessebb volt, hogy a képeslapon Szent Mihály szobra állt, s csak ennyi: Szent Mihály oltalmazzon minden nap...miután érzékeny csirkeként elpityeregtem magam, be kell vallanom, utána kellett néznem, hogy Szent Mihály mit és miért oltalmazott, mert sajnos csak annyit tudtam, hogy egyike a 7 arkangyalnak, de további ismereteim hiányosnak bizonyultak. Figyeljtek csak: Szent Mihály arkangyal a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29-e, jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan. Neve a héber "mi ká él"= ki olyan mint Isten kifejezésből ered. A zsidó és az erre épülő keresztény hagyomány szerint az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó gonosz lelkek elleni harcban. Az Istenhez hűséges angyalok jelszava, csatakiáltása: Ki, olyan mint Isten?, aminek voltaképp az értelme ez: Senki sem olyan, mint Isten, vagyis: Isten a leghatalmasabb, ő a győztes, őt kell Úrnak elismerni, őt kell szolgálni...(forrás: Wikipédia)
Hm...elgondolkodtató, mint a második esemény, ami egy levél formájában érkezett egyik kedves lélekembertől, melyben a levél elején elnézést kért tőlem, hogy most kemény lesz és olyan stílusban fog nekem írni amivel esetleg megbánthat, és az egész levél annyira de annyira határozottan az irántam érzett szeretetről, támogatásról és bátorításról szólt, hogy nem a sértődöttségtől és a haragtól bőgtem el magam és mondtam, hogy "elég legyen Ágnes most már a bénázásból", hanem mert el sem mertem hinni, hogy valaki tud így is beszélni hozzám. Általában az a jellemző, hogy én "osztom az észt", na félre ne értsetek, korántsem azért mert guru vagy tudor bugyor lennék, inkább csak azért, mert lényem természetességéből fakadóan fanyarul őszinte vagyok. Mindig. Még akkor is ha nem kellene, de azért már idomulok, mint mikor a macska játszik a falra vetődő árnyékban látszodó saját farkával...s félre ne értsetek, most aztán nem azt szeretném, hogy írjatok leszúró leveleket. Kérlek továbbra is szeressetek, de jókor jött felrázó levél, a lehető legnagyobb ajándék, mit ember kaphat. Nekem legalábbis.
Szóval nincs csüggedés, drukk még mindig. És tudjátok eszembe jutott valami. Tegnap esti magányomban írtam egy mesét. Talán ezt is kevesen tudjátok, hogy néha néha, legfőképpen az asztalfióknak irogatom gyermeteg történeteim, melyek hol szólnak magányos süniről, hol a felleg felett repkedő pingvinekről...bizony. De mint általában a meséknek, mindegyiknek vége happy end-del zárul. Örök mondásom, hogy az élet egy csoda kibővült azzal, hogy az élet a magunk által írt legcsodálatosabb kalandokkal teli mese. Miért ne záródhatna happy end-del ez is...s hogy így lesz e, az csak is rajtam múlik, senki máson! Vigyázzatok magatokra, s ne feledjétek! MINDJÁRT ITT A KARÁCSONY! DE TÉNYLEG!!!