Hangszer finomra hangolása... a lélek finomra hangolása...mely talán az egyik legszebb dallamú hang idelent... van mikor magunk finomítjuk, s van mikor lágyan átadjuk, s mások által alkotott csodapillanatok ápolják húrjait.
Tegnap East Sussex megyében jártam. Lezúgtunk az autópályán s Brightontól keletre letértünk Seafordnál a tengerpartra s a 7 nővérről elnevezett Seven Sisters szikláktól kisebb túrával a "nővérek partvonalán" gyalog folytattuk utunkat a kiszemelt világítótoronyig. Szavakkal le nem írható az az érzés, mely a szikla szélén láblógatva a ködben úszó láthatárba merengve kelt bennem. Majd hátradőlve alattam a tenger mély, egyenletes morajlását, a sirályok sebes száguldását, a hegytetőn csacsogó birkák hangját hallva aprónak, nagyon picinynek éreztem magam. Becsúktam a szemem s az égfelé felnyújtott kezem kapaszkodót keresett...most is érzem...most is hallom...a domboldalon leheveredve gitár és énekszó mellett lassan nyugodni tér a nap...a hangok finom rezdülései lelkemet simogatják...most. Megint.
Istenem, vajon merre visz az utunk...nem akarom már tudni...megyek. Csendben. Békében.
Végre, végre elérkeztél, megérkeztél azokhoz az élményekhez, amelyekre igazán vágytál. Lehet, sokat kellett várni, de ezek azok a tájak, benyomások, emberek és pillanatok, melyeket érdemes átélni ott kint, brit földön is. Most, hogy megtaláltad, biztosan könnyebb lesz minden. Az égiek - előbb vagy utóbb - azt ajándékozzák nekünk, amire leginkább vágyunk. Ha kiérdemeljük. A legszebb tanításod ebben a bejegyzésben az utolsó gondolat: hogy hova visz az út, nem akarom már tudni. Csak megyek, békében.
VálaszTörlés