Flebile dolcezza

Flebile dolcezza, avagy "könnyező gyönyörűség", "gyászoló édesség". Ennél szebb szavakkal nem is tudnám jellemezni a pályája kezdetén Maestro filosofo-nak nevezett G. Verdi operáit. A korabeli kritikusoktól eme gúnynevet művei darabossága és komolysága miatt kapta, ám zsenialitását életében is ezren csodálták. Életéről többet olvashatsz Franz Werfel: Verdi - az opera regényében. Ha Londonban jársz s nem borzongasz az opera világától akkor pedig érdemes jegyet váltani a Királyi Operaház (Royal Opera House Covent Garden) előadásainak egyikére. Úgy, mint a budapesti operaházban, itt is találsz viszonylag kedvezményes áron, igaz fent a kakasülőn jegyeket. A hangzás garantált, elő lehet venni a kis kukkolót s körülötted nem fog hangosan horkolni senki sem, mert oda fentre valóban a zene szeretetéért érkeznek a lelkek. Így történt ez velem is a minap, Verdi Aida-jat hallgattam meg. Azon túl, hogy valóban "londoni" módra látványos, kissé vad és modern díszletbe ágyazva egy zseniális előadást láthattam, azt is megállapítottam hazafelé menet, hogy a magyar operaház abszolut megállja a helyét világszínvonalon. A londoni színházas élményeim eddig a rácsodálkozás, a "wow" kategóriába estek, ilyen is van??? Ám most megnyugodtam egy kicsit. Odahaza sokat ültem végig a magaslatról az előadásokat, s határozottan állíthatom, nem éreztem minőségbeli különbséget a magyar-angol előadások színvonala között, bár én laikusként ülök a színpad túloldalán s először jártam a londoni operaházban. Mindenester már itt is felírtam a kis noteszomba, melyek azok a helyek odafent, ahol még jól lehet látni. :) (otthon: 3. em. középülés 1-22. tuti szuper, s már 1 000 Ft-ért elérhető)

No de, az Operaház hátsó bejáratán kilépve a Covent Garden, a kései óra ellenére is zsúfolt, énektől hangos színes kavalkádjába csöppentem. Lévén, hogy itt is megbújik, igaz halkan súgom, ebben a kultúrbálban csak szerényen bújik meg egy Starbucks kávézó, így kicsit bemutatom nektek ezt a helyet is.

Covent Garden Piazza közép-London, a City of Westminster keleti határvonalán elterülő, az 1500-as évektől egészen 1974-ig nagykereskedelmi virág, zöldség és gyümölcs piacként szolgáló városrész. Több, mint 300 éven át ez a terület volt Westminster "konyhakertje", innen került a malac szájába a ropogós alma s a világ minden tájáról érkező egzotikus árukat a Temzén felhajózva ide szállították elsőízben. Samuel Pepys krónikás tett először írásos megemlékezést 1662-ben az általa első ízben látott utcai művészekről, ugyanis manapság leginkább erről híres ez a rész. Lépten nyomon beöltözött mókás művészekbe, gyermekkel játszó vagy ijesztgető bohócokkal, s amatőrnek egyáltalán nem jellemezhető utcai énekesekkel, zenészekkel találkozhatunk. Nézzétek, ez a harcos is odahívott magához aztán jól berezelt tőlem...:)

A járda kikövezett lapja a régről megmaradt piac hangulatot idézi, ám az árkádok alatt már többnyire turista csecsebecséket, emléktárgyakat lehet vásárolni és természetesen finomabbnál finomabb étkeket a lépcsőre, vagy egyszerűen a földre leülve kis fatálkákból elfogyasztani. Varázslatos hangulata van. S mindezen színes kavalkád köré épült London szinte összes színháza. Bármilyen irányba is indulunk el, 5 percen belül belebotlunk legalább kettőbe. A Magyar Kultúrális Központ székhelye is az egyik mellékutcában található. A forgatagba belépve magunkkal ragad a londoniak pezsgő társasági élete. Imádnak órák hosszat egy-egy bárban, étteremben, étterem előtt egy pohár sörrel a kezükben állva s csacsogva időt tölteni. Jelentem, ezt elég könnyen meg lehet szokni...Az Operaház tetőteraszáról impozáns látvány tárult elém. A sötétedő égbolt alatt nyüzgő élet foszlányai szálltak a magasba. Frakkba öltözött úregúr, kutyát sétáltató idős hölgy békésen megfért a spanyol túrista család és két szerelmes turbékolása mellett. Ha Londonban jártok, feltétlenül sétáljatok el erre!

Lévén, hogy közeledik a húsvét, s ugyancsak a minap felfedeztem új szerelmem, mitöbb szerelmeim egy zenekorongot (is) értékesítő boltocskában, csatolok egy dalt. Soweto Gospel Choir. Csodálatos harmónia. Nagyon szeretem ezt a muzsikát s a Jó Isten meghallgatta kérésem. Nagyon rég óta vágyom egy olyan templomi közösségre, ahol így énekelnek, így s hasonlóképp tisztelik s szeretik az Égieket. Vasárnap ráleltem. S amilyen kegyelt vagyok, sikerült megint "elintéznem", hogy ne csak üljek a túloldalon. Mit csinálhatsz, hogy bekerülj egy gospel kórusba, ha annyi hangod sincs, mint egy ázott verébnek a jégeső után...felajánlod két kezed, szabad energiád, s főzőtudományod, cserébe sokkal többet kapsz...bizony ám. Sokkal többet...No de erről később mesélek majd, a 7végén hivatalos vagyok egy a közösség által szervezett rendezvényre, éneklés, előadások, esti összegyűlés, hogy mit és mennyit értek belőle azt még nem tudom, de szeretetük magával vonzott, így elmegyek, s utána többet tudok majd mesélni. S persze az otthoniakat nem elfelejtve, ölellek benneteket. Élvezzétek a tavaszt, különösen gyönyörű most! Verdivel kezdtem, mondataival búcsúzom: "Valóságot másolni jó munka lehet, de valóságot feltalálni jobb, sokkal jobb..."

Valami csodálatos harmónia. Hallgassátok!

http://www.youtube.com/watch?v=LJr6FknZhpM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=ZoJz2SANTyo&feature=fvwrel