2010. november 15., hétfő

Ma ezt kaptam...

Kedvenc hősöm, akire amíg élek felnézek, utána pedig remélem együtt költünk majd mesés kalandokat, Lázár Ervin. Egyik kedvencem a Vacskamati virágai, érdemes elolvasni az egészet, a neten is megtaláljátok, nem hosszú, de ma ezt a részletet kaptam, s nagyon jól esett...

"Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha. "

1 megjegyzés:

  1. Nem is tudod, hogy mennyire segítettél most ezzel. Nem is tudod,- és én sem tudtam - hogy az embernek ennyire hiányozhatnak a barátai, a Lélektársai. Köszönöm, Lily.

    VálaszTörlés