Mindjárt itt a karácsony 1.

Itt vagyok újra, de itt ám! Híreim vannak. Starbucks lady lettem, jupijé hupijé. No jó, csak szép sorjában. Miután a hoteltól való érzelemmentes búcsúmat követően megkezdtem pályafutásom a Costa kávézóban úgy gondoltam, hogy a napi finom kedveskedések, melyek Beata, lengyel managerem percenkénti arcrángatózása és szemének körkörös ívben történő oda s vissza forgatásában leledzett - s a hozzám intézett még bájosabb mondatokat nem is említeném, úgy vélem rossz az angolom, nem értettem kristálytisztán... - mellett jobb, ha időben el kezdek keresgélni, mint, hogy az egy hónapos próbaidő lejártát követően az ablaküveg másik oldaláról nyaljam a kávécseppeket. Így csütörtökön előbb indultam be a városba, s kedvenc Starbucks kávézómba betérve finom mozdulattal átadtam életem rajzát az első szembejövő piros ruhás hölgyeménynek. Rá két órára csörgött a telefonom, majd pénteken bementem az elbeszélgetésre, vasárnap felvettek és hétfőn már ott is kezdtem. No ilyen egyszerű lenne?
Nem tudom, én mindenestre nagyon örültem egész hétfő estig. Amikor teljes kiborulásomban úgy zokogtam, de úgy, hogy ti még ilyet nem láttatok, aztán már nevettem a könnyeim mellett, mert én úgy, de úgy megijedtem. Ugyanis Starbucks-ék komolyan veszik. Egy teljes tréninget kezdtem el hétfőn, melyből úgy nagyjából egy kukkot sem értettem, mert hogy ugye angolul folyt, mert hogy folyt volna...aztán miután ezt végighallgattam, ott még okosan bambultam és kibírtam szólás nélkül, majd ezt követően elémraktak egy közel 200 oldalas könyvet, ahogy Lala a store manager mondta, az ő Bibliája, s egy tesztet, melyre kaptam 2 teljes órát, hogy töltsem ki, kissé izzadni kezdtem...mert hát volt olyan kérdés, aminek csak egyetlen betűjét értettem, történetesen a végén a kérdőjelet, így megszenvedtem. Volt annyi almamag eszem, hogy azért megtaláltam a kérdésekre a Bibliában a választ - szó szerint is, mert én még így nem fohászkodtam a jó Istenhez - s kimásoltam egy életem egy halálom alapon a választ, ha nem az, hát majd mosolygok. Állítólag az mindenre jó...jó is volt, de bevallom nektek teljes megsemmisülésként tértem haza. Rég éreztem magam ilyen megalázó, tudatlan és buta szituációban, amiért csak is magamat okolhatom. De! Mindennek megvan az oka, ezt én már nagyon rég vallom. Azóta minden nap munka után angolozom. Készülök a másnapra. Most például kis cetlikre ráírtam a kávék rövid kódjait, amit a poharakra írunk rá, mikor felvesszük a rendelést, van belőle 32 + tejjel, tej nélkül, szója tejjel, habbal, sziruppal, dupla kávéval, kávé nélkül ...de ma már nagyon élveztem. Minden nap van egy kis tréning. Kaptam egy kávéútlevelet, amit a három hónap végére ki kell töltenem. Minden alkalommal egy másik kávét kóstolunk meg. Megnézzük az aromáját, majd beleízlelünk csupaszon és sütivel a kezünkben - naaaaaaa értitek - és le kell írnom, hogy mit érzek. Az első kávé a sima esszpresszó volt, amely enyhén finom karamellás utóízt hagyott nyelven hegyén, melyet a karamell süti bombával ajánlok nagy szeretettel. De bizony lezárt pohárból fel kellett ismerni súly és állag alapján, hogy a pohárban cappuccino vagy latte van, sőt, latte with cream or not, mert hogy az egyik totál nehéz, a másikba pedig belenéztem, hogy ebben van egyáltalán valami a habon kívül. Szóval érdekes. Nagyon. Én élvezem, legfőképp azt, hogy komolyan veszik. És nagyon kedvesek velem, pedig totál béna vagyok, össze vissza beszélek, de mivel mosolygok mint egy vadalma és mindent csak egyszer kell megmutatniuk, ezért úgy látom egyenlőre ők is mosolyognak. No de azért ma hoztam a formám. Mikor végeztem teljes szárnyalásban fülig érő vigyorral rohanok az öltöző felé, mikor szembe találom magam Lala-val, a store managerrel. Kérdi tőlem:
- Agneska, milyen volt, hogy ment?
- Szuper, hipi-giga minden Ok. - válaszoltam. Lala mellett egy magas, szikar úriember állt. Lala bemutat, örülünk egymásnak nagyon, ahogy pudingföldön szokás. S erre odafordulok Lala-hoz és önkéntelenül kijön belőlem.
- Szeretném elmondani Lala, hogy a munkatársakhoz való hozzáállásod csodálatos. A három hónapom alatt ugyan csak két helyen dolgoztam eddig, de ilyen kedves, segítőkész és mindemellett határozott segítséggel nem találkoztam. (tegnap tanultam ezeket a szavakat gondoltam alkalmazom őket, de az tény, hogy így is gondolom s ez csak úgy jött, nem készültem rá)
Lala teljesen zavarba jött, hebegett hábogott, köszönöm és egyebek. Az úriember mosolygott, megjegyezte, hogy milyen jó hogy a kolléga ugyan végzett, de ilyen mosolyogva és lendülettel jön le a lépcsőn. Mosoly és mosoly angol módra, megyek befelé, no, szegény Lalának se mondtak még ilyet, vagy valamit rosszul mondtam??? Pár perc múlva bejön az öltözőbe.
- Agnes, nagyon köszönöm, kedves vagy. Peter előtt ilyet mondani...
- Mert ki Peter? - kérdem.
- Hát aki mellettem állt. A londoni Starbucks üzletek nagy főnőke. Minden évben karácsony előtt körbejárja az üzleteket, épp most itt járt..köszönöm még egyszer, kedves vagy!!!!.ssssssssssssssccccccccccccccccccc Azt hiszem, szereztem egy jó pontot, de azért kávét főzni meg kell tanulnom, és holnap a pénztárban leszek. Jajjjjj még magyarul sem tudom, nem hogy angolul...megyek is tanulni. Holnap jelentkezem!

Jah és hogy miért ez a kedvenc Starbucks-om. Hát ezért a szoborért...ugyanis sétáim során fedeztem fel, s minden nap mikor belépek és kilépek a munkahelyemről, eztán ez alatt a hölgy alatt megyek el. S miért különleges. Nekem, nektek lehet csak egy csúnya kőtömb..Ha belenézek a szemébe, vagy csak egyszerűen ránézek - egyszer kerek egy órát ültem a St. Paul's lépcsőjén és bámultam meredten ezt a fejet - a lelkem mosolyog vissza rám s végtelen nyugalom jár át.  Az a néhol szeliden mosolygó, hol szenvedélyesen tomboló majd csendesen dudolászó s sokszor értetlenül a világrabambuló, de mindenekfelett tisztán és töredezések nélkül lélegző. Mert bánthatja testem a szél, érhet zúzódás, fájdalom és elvihet egy ár, de belülre csak egy valami érhet el. Az pedig az igaz és tiszta hit, mely nem ismeri a bántást...

s igen, még 36 nap s újra itt a csoda...nézzétek. Oxford Street esti kivilágításban...Vigyázzátok és szeressétek egymást!