2010. december 30., csütörtök

Az év utolsó pillanataiban

Semmik vagyunk…Ezt a szöveget egyszer egy kulturális magazinban olvastam, melyben egy csodálatos, általam mélyen tisztelt énekesnőről (Mari Bone) volt szó, aki akkor történetesen kis hazánkban adott koncertet. Ez jutott ma reggel eszembe, mikor kinéztem az utcára s figyeltem az ablakon lefutó esőcseppeket. Semmik vagyunk. De most mondjátok meg, nem igaz? Mindenkinek megvan a saját kis célja, motivációja, értékrendje az életben, halad felé vagy mellé vagy távol el tőle, de igazán annyira parányi az, az idő amit itt a Föld nevű bolygón töltünk, hogy néha azon gondolkodom, hogy megéri bármiért is görcsölni? Persze aztán mindig arra jutok, hogy ésszerű prioritást betartva persze, hiszen mi végre vagyunk itt, ha nem azért, hogy általunk is fejlődjön ez a világ, de túlzásokba sem szabad esni. Amikor kicsi voltam, emlékszem ültem a házunk utca felőli szobájában, s a hatalmas ablakon kibámulva figyeltem a szemben lévő réten bukdácsoló őzikéket. Számoltam a távoli főúton haladó autókat, mert akkor még számolni lehetett, volt, hogy kerek fél óráig nem jött egy sem, pedig nem vagyok oly idős. Sokan közületek úgy gondoljátok, nekem valami békefenntartó hadsereg angyalkájaként, vagy második Teréz anyaként kellene a világban búzát és mosolyt osztanom. Ez kedves s, bevallom jól esik. Mert azt jelenti jó embernek tartatok. S kis koromban voltak is nagy álmaim. Például mindig is szerettem volna külföldön élni. Tessék. Most itt vagyok. Európa egyik legizgalmasabb városában. De bevallom nektek mostanság nincsenek vagy ritkán vannak égig érő álmaim. Kicsinek, erőtlennek és tudatlannak érzem magam hozzájuk, tiszteletlenség lenne a részemről, ha túlzásokba esnék. Egy jó ideje helyettük inkább a mindennapokat próbálom különlegessé tenni, s vágyakozás helyett haladok egy egyszerű, de tiszta élet felé. Melyben nincs helye hazugságnak és bántásnak, mindinkább őszinte tekinteteknek, mosolynak és felfelé fordított nyitott kezeknek. Tanulom én is, még nekem is sokat kell fejlődnöm. S úgy, mint sokan mások, nem vágyom másra, csak hogy a konyhám ablakából reggeli forró kávémat kortyolva kitekintsek kertem fáira s számoljam vissza a csend perceit, melyet pillanatokon belül megtölt családom zsivaja. Az asztalon mindig legyen legalább két pohár, s legyen egy meleg kéz, mely hátamat simogatva áttol a nehézségeken…

Amikor ezt a blogot elindítottam, csupán az volt a célom, hogy az itthon lévő kedves ismerőseimnek, barátaimnak hírt adjak magamról. Azóta eltelt 5 hónap. 5, izgalmas és kalandokkal teli szép hónap, melyek tudatosan vagy tudattalanul is, de meghatározó részei az életemnek. A kezdeti nehézségeken viszonylag hamar túlléptem. Ragozhatnám, de tisztában vagytok ti is, honnan s merre haladok. S talán életemben először büszke is vagyok arra, amit ennyi idő alatt sikerült megtennem. Ez bevallom jó érzés. De hazugság lenne, ha minden dicséretet magamnak gyűjtenék be. Nélkületek ez nem sikerült volna, s ezt maximálisan így gondolom. Voltak pillanatok, amikor szomorú voltam, vagy elkeseredtem, mindig volt egy kedves szó, egy bátorítás, egy kép, egy üzenet, ami továbblendített. 2010 minden tekintetben egy nagyon vegyes, érzelem dús és sűrű év volt. Nem bántam meg egy pillanatát sem. S bevallom, sokszor úgy éreztem, hogy néha sokkal jobban bíztok bennem, mint én saját magamban, s erre mély tisztelettel és alázattal gondolok minden egyes nap. 2011 sok tekintetben más lesz, mint az idei, már most látom és érzem, de erről majd időben. Addig pedig nézzétek? Ezek mind-mind ti vagytok. Nem tudom visszaadni azt a sok törődést és szeretetet, amit kaptam tőletek, de szeretném megmutatni, hogy minden pillanat csodaként bennem él tovább. Kívánok minden kedves lélekembernek boldog, örömteli, kacagós, mély csendes, sírós, szerelmes, igaz szóval teli őszinte 2011-es évet! Találkozunk jövőre! S egyet ne felejtsetek el soha. A Jó Isten mindig fogja a kezeteket! Szeretettel: lily

Tőletek-nekem:
„Hamar tanuld meg a nyelvet és gyere haza, mert nélküled nem olyan szórakoztató az élet... „


„Nagyon klassz volt, sok hó esett. Te is élvezted volna. Végig rád gondoltam, mert az a cuccos volt rajtam, amit síeléshez kölcsönadtam, és a Te illatodat éreztem rajta…”

„…Drága Ágnesem, Hótündérem…”

„…Szia Bocs! Nagyon szépen köszönöm...ha egyetlen embert kellene mondani akiben bármikor vakon megbíznék ...bármilyen téren...az TE lennél.., rengeteget tanultam tőled!...”



„Bár én is tudnék ily adventi hangulatot varázsolni a lelkemben, mint te....”

„nekem legalább annyira hiányzol te magad, mint a zongora órák!”

„…Tömegben is lehet magányos az ember. De egyet ne felejts el. Nagyon sokan szeretnek, nagyon sok értékes embert gyűjtöttél magad köré és ez biztos nem véletlen. Ezek az emberek veled éreznek, aggódnak érted és ezért sosem leszel úgy igazán egyedül. Mert van, akinek ez se jut. Tökéletes ember nincs! Bízz Istenben! Minden valamiért van. Lehet, hogy később megérted. És gyere hozzánk karácsonyozni, tényleg!!!! Ha bármikor szükséged van egy jó szóra:XXX nagyon szeretlek…”

„…Tényleg hihetetlenül jó dolog, hogy írsz! Nagyon jó hallgatni. Tök jó, hogy amit átélsz és ami azáltal gondolattá érzéssé formálódik benned, ennyire jól át tudod adni. Néha arra gondolok, hogy a blogod linkjét elküldöm egy két helyre, hogy hátha rájönnek, hogy ezt tök jó lenne, ha milliók vagy legalább százezrek olvasnák. Az írásaid által is idén jobban fel tudok lélekben készülni a Karácsonyra…”

„…támogatom, hogy adj ki könyvet. Ne tartsd meg ezeket a gondolatokat,mert a hasonlat amit itt leírtál az csodálatos. Reggel óta a gondolatom között van beékelődve, és hihetetlen hatással van rám. Köszönöm, de ugyanannyira élvezem a humoros részeket, ezért azokat is írjad folyamatosan. Bátorságodért, kitartásodért és a bejegyzéseidért örök hálám és őszinte köszönet. ..”

„Ha az utolsó blog bejegyzéseddel az volt a célod, hogy mindannyiunkat megríkass, jelentem sikerült. … sem bírta felolvasni, nekem meg esélyem sem volt rá. Így mindenki elolvasta magának…”

„…Lélekben nálam már teljesen itt a Karácsony! Neked köszönhetem…”

„…Olvastam a blogod. Irigyellek. A jókedvedért, a hitedért, az optimizmusodért, a kivilágított Oxford Streetért. Jó téged olvasni! Vigyázzon Isten!”

„Te akár hova mész Téged mindenhol pillanatok alatt megszeretnek! és ha csak virtuálisan is, de a vállam is mindig itt van, ha sírni támad kedved.. .”

„Vigyázz nagyon Magadra! Én hiszek benned, imádkozom érted, és tudom, hogy minden jó lesz!”

„Jó volt hallani a hangodat rég beszéltünk így és ez nekem hiányzott!”

„Hiányoznak az ebédek amit nagy ritkán de sikerült összehoznunk és közben jót beszélgettünk…”

„A lényeg, hogy mindent megoldunk, csak egy kis idő kell hozzá, néha még egy kicsi + még egy kicsi, de előbb-utóbb elfogynak…”

„Mert mi az amire te nem vagy képes JELENTEM NINCS OLYAN !!!!!!!!!!!!!!!”

„Elképesztő, amit véghez viszel. Csodálattal nézek fel Rád, és nagyon irigylem az önálló, érdekes életedet. Persze nem irigységből! De mindezt egyedül, segítség nélkül vitted végbe. Le a kalappal előtted! „

„…A pofára esést és az átverést TE sem és más sem érdemli meg. De az élet ennél genyóbb és megteszi, de oka van mindennek. fel a fejjel. veled vagyok!”

„Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.”

„Biztos követed a magyarországi eseményeket, s az is tuti, ha itt lennél már rég megtaláltad volna a módját annak, h. miként segítsd pl. az iszapkárosultakat...Én téged leginkább továbbra is egy Teréz anya reinkarnációként tudlak elképzelni, s ebben a meggyőződésben teljes mértékig hiszek. Tudod, h. eredetileg őt is Ágnesnek hívták? Ha alapítanál egy hasonló szervezetet, rendet.... én csatlakoznék első nővérnek...”

„Boldog októbert kívánok Neked. Ez a Te hónapod, úgyhogy muszáj, hogy vmi szépet hozzon valamikor számodra…”

http://www.youtube.com/watch?v=5gyj5RdcDSg


(2010 - töredék pillanatokban - síelés/túristaként Londonban/János kórház-önkéntesség/Sajólád-árvíz/lovaglás/Conti próbák s gombócgyártás/Krisztám s a búcsú/London/Párizs/Bécs s én magam, veletek a közepemben! Boldogság s béke mindenkinek!lily)

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy benne lehetek a "szeretet-mozaikodban", és viszont olvashattam némely szavamat, ami inspirált vagy erőt adott. Ezek a szavak érnek - egymástól, mindannyiunknak - a legtöbbet. Szeretettel teli, szép új esztendőt kívánok Neked.

    VálaszTörlés