Ha lehet ilyet mondani, beköszöntött az ősz mifelénk is. Az utóbbi napok szokatlan késő nyári melegét felváltotta a szél és az eső. Bizony, tudom most sokan mosolyogtok. Igen. Ágica legnagyobb örömére. Szeretem. A kanapén begubózva kezemben egy csésze jó meleg teával halkan a gyertya fénye mellett hagytam ma is, hogy rámsötétedjen s körémboruljon a csend. Kint a forgalom és a hazasiető emberek léptei mellett gondolataim lelassultak és megnyugodtak...
Visszatérve a 7köznapjaimhoz úgy két hete úgy éreztem, hogy nekem látnom kell a tengert, a csudát a tengert, az Óceánt. Ahogy az 5let kipattant már a vonaton is ültem és robogtam Brighton felé. Brighton egy tipikus üdülőváros Sussex déli partján, közel 1 óra vonatúttal már le is lehet jutni. Ahogy kiértem a pályaudvarról megcsapta arcom a friss szellő - bár aznap is szokatlan meleg volt - és a távolból sirályok hangját hallottam. Elindultam a dimbes dombos utakon a hangok és víz irányába, de közben jól megszemléltem piciny városkánkat. Hááát...bevallom nektek őszintén nem azt kaptam amit vártam, bár olyan nagy elképzelésem nem lehetett, de hát Anglia. És óceán. Vidék. Téglaházak és kedves üzletek helyett szembetaláltam magam egy tipikus üdülőközponttal. Némely pillanatban úgy éreztem magam, mintha Siófokon az aranyparton sétálnék úgy a 80-as években. Egy-egy pillanatra időutazónak éreztem magam az utcák körforgatatában elvegyülve. A partra leérve kárpótolt a látvány, igaz szívemhez a szállodák és emberek nélküli partok állnak közel, de végigsétálva a mólon kedves pillanatokat kaptam el. Turisták garmada szépen lassan hömpölygött előre a parton. Voltak akik a parti éttermekben tömték magukba a fish&chips-et, voltak kutyát sétáltató párok, gyermekes családok, parton olvasó fiatalok, almát hámozó idős emberek. A partra leheveredve hosszassan pihentem hol az eget bambulva, hol a hullámok moraját hallgatva. A délutáni siestát követően kora délutáni éhségem a városba kergetett vissza. S a sétálás közben egyszercsak egy hihetetlenül nem odaillő építményt, mit építményt egy egész csodát fedeztem fel. Nézzétek csak...
Igen. Jogos a kérdés. Most hol is jártam? De igen. Ez a csodálatos épületkomplexum Brighton remeke, a királyi Pavilon, melyet IV. György a kinai civilizáció iránt rajongó herceg kezdett el építeni a 18. század végén, orientális, kínai-indiai mintákat követve. Állítólag a szerelemhez s egy hölgyhöz volt mindinkább köze...emiatt a gondolat miatt bocsátottam meg Gyurinak...
Ezt az élményt koronáztam meg egy pub-ban elfogyasztott remek ebéddel. Kicsit szürreálisnak hatott az egész délután. Egy igazi fagerendás étek és ital elosztó egységbe tértem be, melynek első emeletére az ablak mellé lekucorodva érdekes látvány fogadott. Szemben velem egy hatalmas kandalló, melynek párkányán gyertyák égtek. Az ablak a meleg miatt tárva nyitva, szárnyai mellől kíváncsian bekandikáltak a muskátlik cseresznyepiros szirmai. Az ablak alatti téren gitárral a kezében spanyol és egyéb, számomra ismeretlen nyelven éneklő lélek hangja kúszott fel egészen az asztalomig. Ebben az eklektikus kavalkádban meséket és kedves emlékeket hallgatva elfelejtettem a napi robot okozta fáradtságot, s a végtelen nyugalom járta át a lelkemet. 
Csak annyit szeretnék mondani, Lily, hogy úgy éled az életedet Londonban, Angliában, ahogy én élném, ha ott lennék. Azt hiszem, most már minden a helyére került Benned. Emlékszel reggelenként a rosszkedvűen induló munkahelyi teázásokra, amelyeket aztán a kétségbeesett és idétlen optimizmusunkkal jókedvbe fordítottunk? Mindkettőnknek sikerült, amit elterveztünk, pedig hányszor nem bíztunk benne... Köszönöm a csodálatos beszámolóidat. Menj el helyettem a Globe-ba. Hiányzol, ölellek a messzi Koreából.
VálaszTörlés