Naivan úgy gondoltam, hogy nem nagyon tudok már a napi kis szösszeneteken kívül semmire rácsodálkozni kis hotelunk életében. Hahaj! Mindig van új a nap alatt. Először is egy ideje - nem is értem... - rájöttek, hogy ugyan kedves a hotel, de egy pötit el van maradva a többitől, értem itt azt, hogy régi már. Bizonyos dolgok bárhogy is nézzük, cserélésre, javításra szorulnak. Mert értem én, hogy az emberlánya ragaszkodik a már lyukasra kitérdesedett mackó nadrágjához, és bőszen szorongatja a több helyen megfoltozott ám lábtalan plüsmedvéjét, de mit csináljon amikor a kezében marad a fali vasalódeszka falastól, és a zuhanyfüggöny elhúzása rozsdás kénesőt hullat a fejére, ami azontúl, hogy jó a hajhullásra előlről kezdeti a fürdőtakarítást...no, hát szépen lassan lecseréli eme csodás dolgokat. Kezdetben érkeztek a párnák. Egy ágyra négy darab. Két ágyra nyolc darab. Némely szobában tizenhat darab. Az egész szoba egy párna. Fél órával több munka. Aztán jöttek a kéztörlő dobozok a falra. De a falon nincsen számukra hely. Így mentek is. S a párnák is lassan, mert felesleges és nincs is annyi párnahuzat...no de kérem szépen. Egyik nap kedves manager nagy gurum belibbent szobámba. Megállt mellettem és így szólt: Ugye tudja kedves Agnes mi a hotelunk brand-je? - nézek, mint aki nem jól értette mit szóltak hozzá, szememben a döbbenet, s kiváncsiság, no halljam, mi is az! Lassu, komótos mozdulattal lehajol, felteszi az ágyszélére a teás tálcát - amin a kis apróságok, pohár, csokisdoboz van, s rám néz: milyen hibát vél felfedezni? Nézek a tálcára, nézek Ian-ra. Nézek a tálcára és megint Ian-ra. Felhúzom olyan Ágisan a szemem. Erre csendben kiveszi a két kiskanalat a poharakból s elkezd mesélni a brand-ről, ami egy hihetetlen összetett valami lehet, mert csak annyit osztott ez alkalommal meg velem, hogy NEM lehet két különböző végű kiskanál egy szobában. A kanalaknak meg kell egyezniük. Agnes. Ez nem motel, hanem hotel!
No, döbbenetem Ian elvonulása utáni ajtócsapódás csöndjében mérhetetlen kacaj formájában tört elő. Fáradt vagyok. Nagyon. Múlt héten 7 napot dolgoztam egy huzamban. Semmi baj, vagyis dehogy is nem. De ez van. Lesz ez jobb is. Biztosan. Tudom, most felsóhajtottatok, és jaj Ágika, nem változol, miért nem maradsz otthon, jelentesz beteget. Ismertek már jól, a végsőkig húzom, egészen addig míg Fiona drága egyik szobám ellenőrzésekor két lábat vél felfedezni az ágy között. Történetesen az enyémeket, amint beájulok oda. De majd kimagyarázom, hogy csak ellenőriztem a Thistle brand-jét, jól vannak e összecsavarozva az ágylábak, mindegyik négyszögletes e és nem kerek az egyik, mert cserélem! De bevallom, agyam s testem már maradna pihenni, de az sem segít, hogy a múltkori négy nap itthon létem, amire már nem is emlékszem, csak hogy nagyon jó volt hozott magával némi következményt, mely anyagi fuvallatból ered. Virágnyelven előadva, jól meg kell gondolni, mikor lehet könnyelmű az emberlánya. Mert egy nap kimaradás már minusz egy heti bérlet és a napi jól megérdemelt chai latte-or-dr.pepper&donut párosításokat kiüti, s persze ez a mókásabb része a dolognak. Tudjátok ti a következményeket. De! Nem csüggedek. Ugyan lusta vagyok és csak saját magamat okolhatom, hogy eddig nem találtam másik helyet. S ezt most szerettem volna leírni nektek. Mert talán így köt az ígéret, melyet nektek teszek. Másoknak mindent azonnal, gyorsan és precízen. Magam dolga pedig jó lesz holnap is, és tele vagyok félelemmel, hogy nem tudom megoldani, nem tudom elmondani lalalalalaaaa. Persze nem segít, hogy munka után olyan vagyok, mint a randira siető légy, aki figyelmen kívül hagyta a zárt ablakot és az ablakpárkányon vergődik szerelmesének nevét sóhajtozva. De akkor sem mehet ez így tovább! Holnap október. A kedvenc hónapom. Úgy döntöttem széppé teszem s a mindennapi imáimat átformálom kissé.Haladni kell előre, mert már nagyon unom a sóhajaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése