Én...egy kicsit félreteszem városom kultúrális nevezetességeit s nem untatnálak bennetek bárányokkal meg templomokkal, meg templomokkal melyek körül bárányok bégetnek s bárányokkal melyek a templom előtt bégetnek...kaptam két levelet, összességében két kérdéssel. Valószínűleg mindkét küldő figyelemmel kíséri blogomat, így ezt is olvasni fogják. Bizonyosan...az egyik igazából kedves volt, még válaszoltam is volna rá privátban, naivan őszintén, ha nem követi a másik s nem k a v a r fel kissé... Az első kérdés, vajon az igencsak szépen s őszintének tűnően fájdalmas szerelmes verseim mögött van e valódi tartalom? Vagy csak irigylésreméltóan jó a fantáziám s "játszom" az emberekkel? Bájos. Hm. Egyrészt nem írok verseket csak a fióknak, de ez amire rövidebb választ tudok adni, ám összeköti a másikat, így azt is leírom: jó olvasni, de valóban ennyi csak ami történik? Unalmas templomok? Mentsük meg a világot? Minden pillanat szép és nagyokat nevetek? Ez egy színes, értelmes, okos, a képek alapján igazán szép, valóban különlegesnek s színesnek tűnő, de unalmas lélekre vall...upszi dupszi...nos.
Igazából ez a blog tényleg azért jött létre, mert rájöttem, még ha sok esetben későn is, hogy vannak, akik szeretnek, akiknek fontos vagyok, s érdeklik mi van velem. S valószínűleg amíg meg nem unom, írogatok is. Akik ismernek, vagy legalábbis úgy gondolják :) tudják, hogy ritkán beszélek a valós érzelmeimról. Beszélek sokat, talán többet is mint kellene, érzésekről, a gondolataimról, de mindenkinek vannak titkai, ha így kell nevezni, én inkább úgy fogalmaznék,hogy nem mindenkinek kell tudnia a valós okát, hogy miért lettem jobbkezes mikor balnak indultam s miért bújok a sarokba ha piros szélű könyvespolcot látok...A játék, mint a manipuláció eszköze egyébiránt nem szerepel a szótáramban. Ezt megtanultam már kiskoromban. Attól, hogy azt mondom, amit mások hallani szeretnének még megkapom így is úgy is azt a pofont, de ha becsukom a szemem s nem látom a dolgokat akkor azok akkor is ott vannak, csak még jobban fölémtornyosulva ijesztegetnek.
Kedves, az hogy a "múzsáim" valódiak e, azt eztán is megtartom magamnak, ha nem gond. Azt hiszem ezt a részét homályban hagyom, tudod a nagy költők igazi szerelmes versei is a legtöbb esetben fiktív személyhez íródtak...elgondolkoztál már azon, hogy vajon Vajda János Gina-ja, ha igazán megfogta volna Janinkat, legfőképp a kezét, akkor álmodozhatnánk e csöndes éjszakán a múlt ifjúság tündér haván...?...de az is lehet, hogy Gina minden reggel ott volt, hattyúi képe mosolyogva főzte a reggeli kávét Vajdánknak, csak ő egy másik arcát is látta Ginának. Ami nem feltétlenül vált valóra, csak a fantáziájában jelent meg...baj ez? Nem. Aki többet szeretne rólam megtudni, nézze meg a Lars and the Real Girl c. filmet bár az is lehet csak összezavarja. Nem való mindenkinek...s hogy ha az volt a cél, hogy kiugrassuk a nyulat a bokorból, hm...valóban igen mondtam egy esti kiruccanásnak kedvenc munkatársamnak, s azon túl, hogy szereztem magamnak egy teniszpartnert egy jót táncoltam, hogy ne legyen olyan unalmas az élet...thanks. színes, értelmes, okos, a képek alapján igazán szép, valóban különlegesnek s színesnek tűnő, de unalmas lélek...ez lennék én? ki vagyok én? igazából köszönöm. Bóknak veszem s provokációnak, amire az lenne a helyes válasz, hogy igen az. De ebben az esetben hálás vagyok. Van egy életem, ami fogalmazhatunk úgy, hogy nem indult simán, könnyen, de kinek az? Valakinek mindene megvolt gyermekkorában, s hirtelen éri egy olyan veszteség, hogy depresszióban tölti el hátralevő élet. Valóban unalmas. Én hálás vagyok odafent a fehér szakálú úriembernek, minden tövisért amit kaptam, még ha unalmasnak tűnik ez is. Mert minden tövis kipuffasztott egy kezemben tartott lufit, amiből csodálatos virágok nőttek ki pillanatok alatt...(amelyik meg nem akart kipuffadni, azt elengedtem s mint gyermekkoromban csodálkozva néztem, hogy száll feljebb s feljebb s pukkan ki magától ahogy eléri a magasságot...)
De az is igaz, hogy ha nincs vagy hiányzik valami az életedből akkor védekezel. Ki így. Ki úgy. Én - ha őszinte akarok lenni magamhoz - akkor megpróbáltam olyan "cimborákat-barátokat" találni magam mellé, akik olyan életet élnek, amilyen nekem nincs, vagy nem volt vagy szeretnék...igen. Van aki felelőségteljes családapa, van aki szerelmes feleség, van aki boldog anya, van aki szorgalmasan tanuló diák, van aki festő, van aki utazgató kalandor egyszerre három barátnővel, van aki szerető testvér, van aki magányos vándor.
Van aki a barátom lett, van akivel csak jól érzem magam, s van akivel aztán elhagytuk egymást az úton. A lényeg abban rejtőzik, hogy vannak. S ez így jó. Sokat tanulok tőlük, hogy aztán azzá váljak amilyenné odafent akarják, hogy legyek. Ezt úgy sem én döntöm el. S igen. Az egyik nap a fejemhez vágta valaki, hogy nekem nincsenek is igazán barátnőim. Hát, ezt így nem mondanám, de az is igaz, hogy soha nem tudtam úgy igazán egy női ismerősömhöz sem kötődni, mert nem vagyok egy "gossip girl" mindinkább egy férfias lelkű kultúrsznob...ugyebár, de azt is tudjuk, hogy amig zörög a haraszt addig nem tépik vagy, hogy ..., s hogy jó, hogy olvastok, s kérdeztek, de sajnálom, engem tényleg érdekelnek a templomok meg London, meg az utcák s az emberek, s fogok róla eztán is írni, csak kérlek ... ne aggódjatok. Az, hogy valós vagy nem valós szerelem, számít? ha azt írod, megríkattalak :) volt valós is s nem is, lesz is még, valós is meg nem is. Az, hogy épp kivel vagyunk az úgy is csak...átlátszóság. Jobbára azzal akire ép szükségünk van. A szerelem amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan tud menni is. Igazán, nem az én műfajom.
Az igaz, hogy hiányzik valami itt kint. De ezt tudtam, amikor elindultam. Az igaz barátaim. Az a pár ember, akinek nem kellett soha magyarázkodnom, aki úgy fogadott el, ahogy voltam. Hisztisen, vagy őrülten, vagy nevetve vagy sírva. Az igaz barát, akkor is ott van, ha a másik mérföldekre utazik, hogy elbújjon. Az igaz barát, akkor kérdez provokálóan, :) ha tudja, hogy a másik félnek valóban szüksége van rá...s akkor tud provokálni, ha a másiknak is fontos...köszönöm. De az is igaz, hogy ti ott vagytok. Én meg itt, s úgy néz ki maradok is egy darabig. S igen. Valóban egy valamit őszintén sajnálok. Ebben a zűrzavaros világban ráleltem egy csodára. S saját sérült önző világunk meggyógyítása miatt eltévesztettük az irányt s rossz felé kanyarodtunk, így elvesztettük egymást. S ez fáj. Mert találni egy másik lelket, aki érti a tiédet. Aki megnevetett s megríkat egyben. Akinek egyből tudod mit adsz a születésnapjára, akivel jó beszélgetni, akivel jó hallgatni, akivel jó külön lenni, akivel csak úgy jó lenni. Aki igazi barát. Értitek egyáltalán? Nem szerelem. Több annál. Aki elfogad olyannak, amilyen vagy, s akit te is viszont. Akit egy napja ismersz de tudsz róla mindent. Akiért izgulsz, akiért szomorú vagy. Akinek ha szerelmi bánata van a te válladon síjra ki magát. Ugye értitek...hiszem, hogy ő is. S ha ez valóban így van, akkor most olvas ő is. S holnap kapok egy provokáló kérdést...addig pedig sajnálom. Maradnak a templomok, meg a pályaudvarok. Juj. Ráleltem egy izgalmas helyre...otthon hagytam a gépem, így vissza kell mennem fényképezni, de hamarosan jelentkezem. S hamarosan beszámolok Miss Szeszről és Miss Partfisról is, akikkel eltöltöttem egy sziporkázóan napos reggelt "gyerekünk" iskolájának kertjében, mert hogy kertészkedtünk s nevessetek sokat, mert az lehet unalmas, de olyan jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
ciao - a férfias lelkű kultúrsznob (ez nagyon tetszik :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése