Napok óta tömeg és zsúfoltság van város szerte is, de kis kávézónkban pedig még úgyabbul. Egymásnak adják a kilincset turisták 20-as s 30-as csoportokban, van hogy az ajtón kívül áll a sor. Brrr...kicsit fárasztó, de aranyosak, kedvesek. Szeretem őket, bár néha úgy érzem előbb fogok olaszul vagy spanyolul megtanulni, mert már simán megy mindkét nyelven a kiszolgálás.
Ma elmélázós hangulatban voltam. Néztem az embereket s immáron sokadjára megállapítottam, hogy bizony annyira színesek, különbözőek s annyira "emberiek" vagyunk. S igazán mindenki feje fölött ott egy képzeletbeli tábla, melyen ez áll: ne zavarj, renoválás alatt vagyok. Fura. Sokszor és sokat vagyok egyedül, jobbára saját magam alakítom így a dolgokat, mert talán egy kicsit jobban igénylem a kettesbeli meghítt perceket önönmagammal. De mégis, ha szomokásabb vagyok, vagy valami bánt akkor embertársaim tudnak megnyugtatni igazán. Figyelem őket, mosolygok rajtuk, messziről szeretem őket. Közelebb már nem nagyon szeretem engedni őket, mert az már nem esik olyan jól. Tisztes távolságból szépnek, eredetinek s szerethetőnek látom őket. Közelebb engedve már csorbul a kép, kiderül, hogy az általam formált csodás jégszobrok a kezembe véve testem melegétől pillanatok alatt a semmivé foszlanak...mindenkinek van egy maga alkotta világa, ahol minden olyan s úgy él, lélegzik, ahogy neki a legjobb. Különösen szeretek ebben a világomban bolyongani, új arcokat felfedezni, kalandokba keveredni, egy egy viharos nap után csendben megnyugodni, szeretni, szerelmesnek lenni, felnőni vagy bátran gyermeknek maradni. Ugrálni az időben, érzelmek és események között. Saját magam rendezte színes filmkockáim vágástól mentesen tökéletes harmóniát alkotnak. S hogy mi van igazán körülöttem? Milyen a való világ? Az teljesen másodlagos. Csak a kép kerete. Minden este foghatok egy szövet, beverhetem a falba s felakasztva rá a karosszékemből végigbambulhatom az egészet...
Apró szeretet csodák. Körülöttem. Nap, mint nap. De ha véletlen elkerülnek is, alkotok egyet kettőt, s így kipótolom a hiányzó fogaskerekeket, akinek nem jut nem olyan válogatós. S ezek a pillanatok legalább valótlanul tökéletesek. Próbálkozzatok vele. De tudom, hogy nektek is van titkososan...mert másképp nem megy. Kezdjük nagyon elrontani ezt az emberiségnek nevezett fogalmat...
http://www.youtube.com/watch?v=Y4KiGN1j1No
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése