2011. május 31., kedd

Kagyló s kőgyűjteményem egyre csak növekszik...

Olyan kis drágák vagytok. Köszönöm jól vagyok, nem ettem spanyol uborkát :), s már nincs is lázam és egy kedves barátnak köszönhetően míg nem sikerül vennem fényképezőgépet tudok most már kattintgatni ismét. Hosszú 7vége volt pudingföldön. Az angolok oldalakon keresztül tudnak cikkezni arról, hogy az összes bankholiday hétfőjén borzasztóan, mitőbb katasztrófálisan rossz az idő ország szerte. Az igaz, hogy nem kellett pólóra vetkőznünk, de az időjárás sem tudta kedvünket szegni, csupán módosítani úti járművünket hétfőn, amikor is a kedves emberekből álló csapat a korai óra ellenére pontosan gyűlt össze a Waterloo pályaudvarnál s megkezdte kalandos kirándulását a déli parton található Poole városka felé. Poole kis dél-angliai tengerparti település, Dorset megyében. A közel 130ezer főnek lakóhelyet és életet adó város fő megélhetési forrása a 12. században a gyapjú kereskedelem volt melynek hatására későbbiekben a legnagyobb importőre is lett Észak-Amerikának. A II. világháborúban Poole az egyik legfontosabb kikötője volt a Normandiai partra szállásnak. Napjainkban mindinkább tavasztól késő őszig turisták százai koptatják meredek utcáit, lankás partszakaszait nap, mint nap. A települést több kisebb szigetként elkülönülő földnyelv veszi körül. Ilyen, az általunk is felfedezett Sandbanks, ahol állítólag a világ 4. leggazdagabb, vagy szebben mondva tehetősebb villái találhatóak. Hááát...egy kisebb sétát mi is tettünk a szemerkélő esőben a számomra Monaco kanyargós utcáihoz hasonlított település részen. Valóban mesés villákat, kerteket, a hátsó "udvar"-ban parkoló jachtokat és kisebb fajta hajó csodákat bambulva el-el kalandozott a fantáziám. A teringettét...azért tudnak élni ezek az angolok...:) A nap legmókásabb része az volt, amikor a partra leérve megvettük jegyünket a szemközti szigetre, ahova az autókat, buszokat és embereket is szállító ferry (komp) vitt át minket. Kérdésemre az érdes kezű hajós kapitány, vagyis mennyi az idő, míg átérünk, válasza csupán ennyi volt, 4 perc hölgyem. Hm...gondoltam félre értettem, de aztán mikor a kikötő mögül előbukkant a kb. két karcsapásnyira lévő szigetecske, akkor nagyot nevettünk. Mert bizony a hajó orra szinte átért a túl partra. De hát ha másként nem lehet átmenni? Mindenesetre nem lehet stresszes munka napjában kb. 50-szer megtenni oda-vissza az utat. A kompnak nem volt motorja, vagy legalábbis nem indították be. Egy vastag lánc húzta át az egyik oldalról a másikra. :))) A szigetre átérve tettünk egy jó nagy sétát a tengerparton. Mesés volt.

Szemerkélő esőben, szélfúvásban a tiszta homokos tengerparton kagylókat és köveket gyűjtve kis csapatunk el el maradozva egymástól, ki egyedül gondolataiba mélyedve, ki a másikat nevetéssel szórakoztatva bandukolt a távoli kiszemelt sziklák felé. Sétánk során találkoztunk gumicsizmás, kacagástól hangos tábortűz mellett beszélgető fiatal csapattal, egymás kezét fogó idős házaspárral, s kutyájukat sétáltató helyi lakosokkal. Leírhatatlanul békés és csodás nap volt. A partról letérve bebuszoztunk Lilliput falucskába is, ahol a helyi hotelen és egy kedves kis boltocskán s a lankás domboldalon legelő állatokon kívül nem nagyon találtunk mást.

Poole-ba visszatérve a vonatindulása előtt még volt időm betérni s gyorsan feltérképezni a helyi charity bolt kínálatát. :) Három zenei koronggal a táskámban és három bözsi fonttal szegényebben, ám a vásárlás és "na már megint mit találtam" örömével a kis lelkemben tértem ki a boltból. Sétáltunk még a kis városka főutcáján, ismételten rácsodálkoztam, hogy mennyire tudnak pihenni, és örülni a mindennapi apró pillanatoknak angol barátaim.


Köszönöm ezt a napot, kezdeti lelkesedésem a mai napig töretlen, hálás vagyok minden egyes percért amit ezen a szigeten tölthetek!



 http://www.youtube.com/watch?v=w6cgOV9KjW8&feature=related

















 S milyen jó itthon is emlékezni s halkan mosolyogva örülni...van egy szokásom (egy a sok közül :) ) mindig hozok egy követ onnan, ahol jártam. Ha hazajövök, majd ipari hulladék és kőtörmelék címen kell egy bőröndöt hazaszállítanom, de olyan jó...most nézzétek, nem csodásak?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése