Megérkezett az eső, újra lélegzik a város. Ahogy gondnok bácsi is megmondta, szépen helyreáll minden...
Ma már határozottan jobb napom volt. Egyrészt azért, mert az esetek többségében értettem és tudtam is mit kell csinálni, s Fiona kedves (folyton mosolyognom kell, ha meglátom, olyan kis édes figura, igazából hasonlít a mesebelire) is megdícsért, ami nála nagy szó ám. No persze a dícséret nem volt több a "not bad" + egy mosolynál, de nekem elég is volt. Másrészt pedig azért, mert valami különleges oknál fogvam az összes újonnan jött munkaerő hozzám futott apró cseprő kérdéseikkel, és olyan nagyon hálásak voltak nekem (mit is tesz egy mosoly és a kedves hozzáállás az emberekben...csak így érdemes, minden más út zsákutcába vezet, engem igazolt az is, hogy délután Fiona megkérdezte tőlem, hogy honnan jöttem és mivel foglalkoztam ennekelőtt, mert ő biztos abban, hogy én óvonő vagy valami szociális munkás voltam (ezt nem tudom jól értettem e), mert, hogy ő még ilyet nem látott, hogy nem lehet kihozni a sodromból. Haha, gondoltam, erre ment ki a játék...és mosolyogtam még egyet, s felvilágosítottam, hogy én nagyon rossz lennék óvonőnek, mert ugyan szeretem a lurkókat és ők is viszont, de részemről csak addig, míg vissza is tudom őket jogos "gazdájuknak" adni. No ezzel hahotázásra bírtam Fiona drágát (pedig valjuk be, annyira nem mókás ez a gondolat...), s így lettem ma a funny Hungarian...és bezsebeltem az előbbiekkel az "igazi dícséretet". Hah, lesz ez még jobb és rosszabb is...
Én pedig eljövet elképzeltem, ahogy besurran a nap végén titkos irodájába, megrázza magát és gyönyörű, fitos hercegnővé változik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése