Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a diadalmas ÉLET hozsannáját szűri.../József Attila/

Ma megdöbbentő információt szereztem azon munkatársamról, aki még az első napokban engem tanított - mondjuk azt kissé más kultúrájú merev, határozott stílusban - de most nem is ez a fontos...hanem az, hogy áldott állapotban van, kisbabát őriz a szíve alatt...Bevallom, szóhoz sem tudtam jutni. Azt hittem, már megint elértettem valamit, de aztán a nap folyamán oda-oda pillantottam, és bizony a munkaruha alól gömbölyödő pocakja elő-elősejlett...figyeltem, s próbáltam ellesni egy-egy mozdulatát, vajon megsimítja e a hasát, leül e egy percre..de nem. A kemény fizikai munkát nap, mint nap végigcsinálja. Én tudom, hiszen a nap végére alig érzem lábam, hátam, kezem, és bizony néha össze is töröm kezem-lábam, olyan kék foltjaim vannak, mint még soha...arra gondolva, hogy a pocakomban egy kis csöppség mindezt velem járja végig, elborzadtam és nagyon elszomorodtam...

Mi az élet? Véresen, koszosan mérhetetlen fájdalmak közepette kibújt lélek száguldása az örökkévalóság felé...és az hogy én úgy képzelem, hogy ha majd a gondolatból megfogan a boldogság, akkor harmóniában a kezdetektől együtt rezdülve a picivel és az édesapjával a lehető legnagyobb szeretetben ölelem magamhoz. És nem tudhatom, hogy ez a lány, mikor hazaér nem ugyanezt teszi e...de helyes ez így? S tudom, ez nem az én dolgom, hiszen a felelősség az ő kezében van, senki nem kényszeríti erre a munkára, és igen, az én szüleim is otthon születtek, és nagymamám már pár nap múlva újra a mezőn kapált és a sor végén a kosárban várta csemetéje az időszerű etetést és felnőttek, felnőttünk mi is. Ki így, ki úgy. Szeretetben, szeretet nélküliségben, erőszakban, félelemben, boldogságban, harmóniában, egyedül, testvérekkel...de hiszem, hogy minden életnek oka van, és minden élet rendeltetésszerűen jön létre. Megmondtam a lánynak, hogy ha ágymatracot kell cserélni, szóljon és megyek, megcsinálom. Az még nekem is nehezen megy egyedül...még hogy ő emelgessen, hihetetlen...ahol tudok figyelmes vagyok vele, szegény először nem is értette, talán nem is találkozott még ilyen érzéssel. Eszembe jutott az a kézzel horgolt angyal, amit egyszer egy kedves szeretettemtől kaptam, azzal a történettel, hogy náluk, ha új élet jött a családba, akkor eggyel több, a nagymamája által horgolt angyalkát tettek karácsonykor a fára...nem tudok horgolni, de már megnéztem, hol lehet fonalat és kötőtűt venni. Van még három hónapom, hogy elkészüljön...